Pár hete kezdtem el a Szürke ötven árnyalata trilógiát, de letettem, mert nem volt rá időm, és egy kis váltásra is szükségem volt. Miután megszereztem a Faldöngetőt kicsit elbizonytalanodtam a "váltást" illetően. Azt hittem ugyanaz lesz mind a kettő. Nagyot tévedtem.
Tartalom:
Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát
szexuálisan túlfűtött szomszédja tetőzi be, aki éjnek évadján olyan
hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden
nyögés, náspángolás és… ez csak nem egy nyávogás volt? …hangsúlyozza a
tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van
fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.
Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín bébidoll pizsamájában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet, nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…
Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.
Eredeti cím: Wallbanger
Oldalszám: 424
Kiadó: Ulpius-ház
Borító:
Az emberekre azt szokták mondani, hogy a külső ami megfog, a belső ami megtart. Nálam ez a mondás erre a könyvre is tökéletesen illik. Mikor megláttam a borítóját eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, elkezdem. Legfeljebb ha a tetszésemet nem sikerül elnyernie akkor abbahagyom, de mindenféleképpen meg kell próbálnom. Már rögtön a borítóról, vagy éppenséggel magáról a címről is le lehet szűrni, hogy nem egy gyerekmeséről van szó. Kifejezetten tetszik, hogy a képen látható férfi (minden bizonnyal Simon) csak hátulról látszik, így az olvasó kap annyi szabadságot, hogy saját maga képzelhesse el azt a bizonyos Faldöngetőt.
Tehát a "Faldöngető" borítója nekem egy 10/9.
A sztori:
!!!
Mint az előbb is említettem, nem gyerekeknek való olvasmány, mégis visszafogottabb, mint amilyennek első látásra megítéltem. Azt hittem csak a szexről lesz benne szó, semmi más értékelhető dologról, így egy kicsit féltem is tőle. Már az első pár oldal után.. pár oldal? A legelső oldal után tudtam, hogy ez messzemenőleg tartalmasabb könyv lesz, mint amilyennek elkönyveltem magamban. Régen nem nevettetett már meg ennyire egy író sem az alkotásaival. Alice Clayton elérte, hogy minden fejezetben, akár többször is olvashassak olyan részt, amely közben hangosan felnevettem, így a körülöttem lévők fura arckifejezéssel néztek rám. Tapasztalatból mondom, hogy senki ne olvassa iskolában, munkahelyen, buszon, vonaton, vagy bármely más nyilvános helyen. Az emberek azt fogják hinni megbolondultál, és talán igazuk is lesz. Engem ez a kötet az őrületbe kergetett, persze pozitív értelemben. Volt alap története, nem is akármilyen. Miután megismerkedtünk a hírhedt Faldöngetővel az események beindultak - ahogyan a faldöngetés, és a képhullás is Caroline fejére -. Talán a frappáns nevek tetszettek a legjobban, amelyeket főhősnőnk adott a fal másik oldalán tartózkodó hárem tagjainak; alias Náspáng hercegnő, Whiskas és Kuncogó. Most őszintén, ki az az őrült, akinek ezek az eszébe jutnak? Vajon Alice Clayton-nak sokáig kellett ezen a neveken gondolkoznia, vagy csak úgy beugrottak neki?
Az olvasó azt hinné, hogy Simon hamar megkapja Caroline-t, jót hancúroznak egymással, aztán elválnak útjaik valamilyen hatalmas bonyodalomnál fogva. DE NEM! Az utolsó pár fejezetig húzza az írónő azt a bizonyos szerelmi összeolvadást, és utána nincs semmilyen égből kapott indok a szétválásra: Simon annak ellenére is Caroline mellett marad, hogy a lány sóvárgott O-ját sem kapja vissza a Faldöngetővel töltött órái során. De Simon vérbeli tenyészbika révén nem adja fel, és apait-anyait beleadva megadja szerelmének azt, amit Ő már hónapokkal ezelőtt elvesztett. Mindenki boldog, kivétel Clive-ot, aki elvesztett szerelme után sír. Az írónő komolyan a macska szemszögéből írta meg az utolsó oldalakat?! Elképesztő.
Régen nem tapasztalt érzés volt bennem, míg ezt a könyvet olvastam. Egyszerűen nem tudtam megválni tőle, és igazából nem is akartam. Vasárnap este éjfélben fejeztem be, és kit érdekelt akkor, hogy másnap iskola? Engem egészen biztosan nem. Nagyon örülök, hogy a borító miatt hazahoztam, és elkezdtem. Igazán jól szórakoztam olvasás közben.
Szereplők:
Simon Pakrer: Ha saját életet kezdek, egy emeletbe fogok költözni, és minden este hallgatni fogom a falakat, hátha nekem is döngeti majd valaki. Aztán keresek egy rózsaszín halóinget, és nyomás. Komolyra fordítva a szót, én nagyon kedveltem Simont, már az elejétől kezdve. Nevettem a szarkasztikus beszólásain, a viccein, a néhai komolyságán, és azon részeken, ahol próbálta kifejezni érzelmeit Caroline iránt, még ha néha furcsán is sikerült neki. Élénk fantáziámnak köszönhetően a Faldöngető nálam nagyon magasan 10 pontos, így nem csoda, hogy egész biztosan nem rugdosnám ki az ágyamból.
Caroline Reynolds: Szintén tele van szarkazmussal, rég nem tapasztalt érzésekkel, viccekkel, nagyon furcsa gondolatokkal, és persze a nincs O traumával. Utóbbi a vége felé egy icipicit - de tényleg csak egy csöppet - kezdett idegesíteni. Ha két ember között ekkora a vonzalom, és tényleg mély érzéseket táplálnak egymás iránt, akkor szeretkezés közben nem azon kellene kattogni, hogy a szikla alján csapkodó tengerben O égő haja feltűnt. De végülis vele örültem, mikor végre megkapta, amit szeretett volna.
Mimi&Sophia: Őrült főszereplőnek őrült barátai vannak. Meg sem lepődtem. Ha valós személyek lennének, szívesen megismerkednék velük.
A Hárem tagjai: Náspáng hercegnőről nem sok mindent lehet megtudni, maximum azt, hogy szereti ha fáj. Whiskas nagyon unszimpatikus volt nekem, és nem csak azért, mert nyávog. Kuncogó az elején szintén nem nyerte el a szimpátiámat, de a vége felé, mikor megismerkedik Caroline-nal, egész normálisnak tűnik.
+1: Semmi féle szín alatt nem szeretném kihagyni Clive-ot, aki a regényben szinte aktív mellékszereplőnek mondható. Imádnivaló cica, csak kicsit baj van az ízlésével. Pont Whiskas? A végén pedig külön örültem neki, hogy az ő szemszögéből is megtudhatunk dolgokat. Egy macska szemszögéből. Na, mindegy.
Kinek ajánlom:
Annak, aki szereti az ilyen jellegű könyveket, illetve aki még nem olvasott, de szeretné végre kipróbálni az érzelmileg és testileg túlfűtött könyveket. Ezen emberek a Faldöngetővel kezdjenek. Humoros, csipkelődő, szerelmes és erotikus is egyszerre.
Pontozás:
10/9 - Nagyon erős kilences. Minden sorát imádtam. Sokat nevettem, pedig nem vártam, hogy vicces lesz. A borítótól kezdve, a cím, a könyv gerince, a tartalma, a betűtípus, és az utolsó fejezet: sooo perfect.
Best of Faldöngető:
!!! (+16)
1.)
Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín bébidoll pizsamájában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet, nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…
Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.
Eredeti cím: Wallbanger
Oldalszám: 424
Kiadó: Ulpius-ház
Borító:
Az emberekre azt szokták mondani, hogy a külső ami megfog, a belső ami megtart. Nálam ez a mondás erre a könyvre is tökéletesen illik. Mikor megláttam a borítóját eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, elkezdem. Legfeljebb ha a tetszésemet nem sikerül elnyernie akkor abbahagyom, de mindenféleképpen meg kell próbálnom. Már rögtön a borítóról, vagy éppenséggel magáról a címről is le lehet szűrni, hogy nem egy gyerekmeséről van szó. Kifejezetten tetszik, hogy a képen látható férfi (minden bizonnyal Simon) csak hátulról látszik, így az olvasó kap annyi szabadságot, hogy saját maga képzelhesse el azt a bizonyos Faldöngetőt.
Tehát a "Faldöngető" borítója nekem egy 10/9.
A sztori:
!!!
Mint az előbb is említettem, nem gyerekeknek való olvasmány, mégis visszafogottabb, mint amilyennek első látásra megítéltem. Azt hittem csak a szexről lesz benne szó, semmi más értékelhető dologról, így egy kicsit féltem is tőle. Már az első pár oldal után.. pár oldal? A legelső oldal után tudtam, hogy ez messzemenőleg tartalmasabb könyv lesz, mint amilyennek elkönyveltem magamban. Régen nem nevettetett már meg ennyire egy író sem az alkotásaival. Alice Clayton elérte, hogy minden fejezetben, akár többször is olvashassak olyan részt, amely közben hangosan felnevettem, így a körülöttem lévők fura arckifejezéssel néztek rám. Tapasztalatból mondom, hogy senki ne olvassa iskolában, munkahelyen, buszon, vonaton, vagy bármely más nyilvános helyen. Az emberek azt fogják hinni megbolondultál, és talán igazuk is lesz. Engem ez a kötet az őrületbe kergetett, persze pozitív értelemben. Volt alap története, nem is akármilyen. Miután megismerkedtünk a hírhedt Faldöngetővel az események beindultak - ahogyan a faldöngetés, és a képhullás is Caroline fejére -. Talán a frappáns nevek tetszettek a legjobban, amelyeket főhősnőnk adott a fal másik oldalán tartózkodó hárem tagjainak; alias Náspáng hercegnő, Whiskas és Kuncogó. Most őszintén, ki az az őrült, akinek ezek az eszébe jutnak? Vajon Alice Clayton-nak sokáig kellett ezen a neveken gondolkoznia, vagy csak úgy beugrottak neki?
Régen nem tapasztalt érzés volt bennem, míg ezt a könyvet olvastam. Egyszerűen nem tudtam megválni tőle, és igazából nem is akartam. Vasárnap este éjfélben fejeztem be, és kit érdekelt akkor, hogy másnap iskola? Engem egészen biztosan nem. Nagyon örülök, hogy a borító miatt hazahoztam, és elkezdtem. Igazán jól szórakoztam olvasás közben.
Szereplők:
Simon Pakrer: Ha saját életet kezdek, egy emeletbe fogok költözni, és minden este hallgatni fogom a falakat, hátha nekem is döngeti majd valaki. Aztán keresek egy rózsaszín halóinget, és nyomás. Komolyra fordítva a szót, én nagyon kedveltem Simont, már az elejétől kezdve. Nevettem a szarkasztikus beszólásain, a viccein, a néhai komolyságán, és azon részeken, ahol próbálta kifejezni érzelmeit Caroline iránt, még ha néha furcsán is sikerült neki. Élénk fantáziámnak köszönhetően a Faldöngető nálam nagyon magasan 10 pontos, így nem csoda, hogy egész biztosan nem rugdosnám ki az ágyamból.
Caroline Reynolds: Szintén tele van szarkazmussal, rég nem tapasztalt érzésekkel, viccekkel, nagyon furcsa gondolatokkal, és persze a nincs O traumával. Utóbbi a vége felé egy icipicit - de tényleg csak egy csöppet - kezdett idegesíteni. Ha két ember között ekkora a vonzalom, és tényleg mély érzéseket táplálnak egymás iránt, akkor szeretkezés közben nem azon kellene kattogni, hogy a szikla alján csapkodó tengerben O égő haja feltűnt. De végülis vele örültem, mikor végre megkapta, amit szeretett volna.
Mimi&Sophia: Őrült főszereplőnek őrült barátai vannak. Meg sem lepődtem. Ha valós személyek lennének, szívesen megismerkednék velük.
+1: Semmi féle szín alatt nem szeretném kihagyni Clive-ot, aki a regényben szinte aktív mellékszereplőnek mondható. Imádnivaló cica, csak kicsit baj van az ízlésével. Pont Whiskas? A végén pedig külön örültem neki, hogy az ő szemszögéből is megtudhatunk dolgokat. Egy macska szemszögéből. Na, mindegy.
Kinek ajánlom:
Annak, aki szereti az ilyen jellegű könyveket, illetve aki még nem olvasott, de szeretné végre kipróbálni az érzelmileg és testileg túlfűtött könyveket. Ezen emberek a Faldöngetővel kezdjenek. Humoros, csipkelődő, szerelmes és erotikus is egyszerre.
Pontozás:
10/9 - Nagyon erős kilences. Minden sorát imádtam. Sokat nevettem, pedig nem vártam, hogy vicces lesz. A borítótól kezdve, a cím, a könyv gerince, a tartalma, a betűtípus, és az utolsó fejezet: sooo perfect.
Best of Faldöngető:
!!! (+16)
1.)
" – Jillian, nem viccelek. Még életemben nem hallottam ilyet, vagy ehhez foghatót. Az első éjjelen olyan mértékben döngették a falat, hogy egy kép leesett a helyéről és fejbe kólintott.2.)
Jillian kikerekedett szemmel nézett rám, és közelebb hajolt az asztalhoz.
– Ugyan, miket beszélsz!
– Bizony-bizony! Később pedig… jesszusom, szóval náspángolás hangjait hallottam.
Tehát a főnökömmel épp náspángolásról társalgunk. Szerintem érthető, miért is imádom ennyire az életemet.
– Neee – suttogta, viháncolni kezdtünk, akár az iskolás lányok.
– De bizony. A döngetéstől még a fejtámlám is mozgott, Jillian. Mozgott a fejtámlám! Másnap reggel láttam Náspáng hercegnőt, amikor elhagyni készült a terepet.
– Náspáng hercegnőnek hívod?
– Képzelheted! Utána jött a tegnap éjjel…
– Két éjszaka egymás után?! Náspáng hercegnőt megint kiadósan elnáspángoltál?
– Jaj, nem. Tegnap egy másik hölgy váltotta ki belőlem a szörnyeteget, akinek a Whiskas nevet adtam – folytattam.
– Whiskas? Várj, ezt most nem értem – vonta fel a szemöldökét.
– Az orosz, aki tegnap éjjel egyenesen nyávogott. – Jillian újból felnevetett, mire Steve a könyvelésről bedugta a fejét az ajtón.
– Min csámcsogtok, tyúkocskáim? – kérdezte, majd nevetett, és fejét csóválva ment tovább.
– Semmin – válaszoltuk egyszerre, és újból elnevettük magunkat.
– Két éjszaka, két különböző nővel, ez igazán lenyűgöző – suttogta Jillian.
– Ugyan már! Lenyűgöző? Nem mondanám. Ez egy hímringyó.
– Hűha! És tudod a nevét?
– Tulajdonképpen igen. Simonnak hívják. Onnan tudom, hogy Náspáng hercegnő és Whiskas végig ezt a nevet kiabálták. A döngetés dacára ezt még ki tudtam venni… Az a nyomorult faldöngető – morogtam magamban.
Jillian egy pillanatra elcsendesedett, majd vigyor jelent meg az arcán.
– Faldöngető Simon… Ez tetszik.
– Persze, neked tetszik. Nem a te macskád akart tegnap éjjel a falon keresztül Whiskasszal párzani! "
" – Először is töröld meg a kezed valamivel, majd nekiállhatunk. Lehetsz a kuktám.3.)
Körülnézett, konyharuhát keresett, én pedig megfordultam, hogy megtaláljam azt a bizonyosat, amit az előbb elől hagytam. A pultasztalon nézelődtem, amikor két erős és jól megfontolt szándékkal elhelyezett kéz markolását éreztem a fenekemen.
– Na de kérem! – mondtam megrökönyödve.
– Kérem bizony – vágta rá vidáman, és nem engedett a szorításból.
– Várom a magyarázatot – (…).
– Te mondtad, hogy először keressek valamit, amibe megtörölhetem a kezemet – hebegte, én pedig próbáltam nem elnevetni magam, miközben a hátsómat finoman megszorította.
– És te azt gondoltad, hogy én ezt a fenekemre értettem? – (…).
– Mit is mondhatnék? A szomszédaimmal spontánul szoktam viselkedni – (…). "
" – Mi a frászt művelsz, Péniszlohasztó? Meg akarsz ölni? – kiabált Simon.4.)
Mimi rárivallt.
– Ne merd őt így szólítani, te… te… Faldöngető! – vágott vissza, és a mellkasára ütött.
– Jaj, ti ketten, fogjátok már be! – üvöltöttem. Whiskas is felénk tartott a lépcsőházba, fél cipővel a lábán, dühödt tekintettel. Elkezdett oroszul kiabálni.
Mimi és Simon tovább ordítoztak, Whiskas kiabált, Clive pedig szabadulni próbált, hogy egyesüljön egyetlen szerelmével, én magam a zűrzavar közepén álltam, és arra próbáltam rájönni, valójában mi az ördög történt az elmúlt két perc leforgása alatt.
– Fékezd meg az átkozott macskádat! – üvöltötte Simon, ahogy Clive megpróbált kiugrani a kezem közül.
– Ne ordibálj Caroline-nal! – kiabált Mimi, és megint a férfira ütött.
– Most nézd meg a szoknyámat! – ordította Whiskas.
– Rendelt valaki pad thait? – hallatszott valahonnan a zűrzavarban. Körülnéztem, és egy rémült kifutófiút vettem észre a lépcső tetején állva, aki nem mert közelebb merészkedni. "
" Ott állt előttem egy szelet cukkínis kenyérrel, és csodálattal nézte, ahogy nevetek. Nem bírtam abbahagyni, így a törölköző egyszer csak lecsúszott rólam, és felfedte az alatta rejlő kincseket. A cicik látványára két dolog történt: Simon tekintete rám meredt, és még más is meredezni kezdett rajta, mire én csodálkozva vontam fel a szemöldököm.5.)
– Ugye tudod, hogy ilyenkor egy gépezetet csinálsz belőlem? – jegyezte meg, és a törölközője alatt ágaskodó férfiasságára pillantott. Majd szép óvatosan letette a cukkínis kenyeret a dohányzóasztalra.
– Ez nagyon cuki, mintha a függöny mögül kukucskálna kifelé! – csaptam össze a tenyerem.
– Csak, hogy tudd, létezik egy általánosnak mondható szabály, amely szerint a férfiak nem igazán szeretik, ha a „cuki” szóval illetik a szerszámukat.
– De ha egyszer cuki… hűha, most meg hová lett?
– Elszégyellte magát. Cukinak még mindig nem cuki, viszont most már szégyenlős.
– Egy fenét szégyenlős! Az imént a zuhany alatt még nem volt az!
– Szereti, ha simogatják az egóját.
– Azta.
– Tényleg. Majd meglátod, értékeli a simogatást. "
" – Miaú.
Oldalra hajtottam a fejem, és még erősebben figyeltem. Clive-ot tanulmányoztam, aki úgy nézett vissza rám, mintha csak azt akarná mondani: „nem én voltam”.
– Miaú! Jaj, Istenem. Miíaúúúú!
A lány nyávogott a szomszédban. Mégis mivel páholhatta el a szomszédom, hogy ezt a hatást váltotta ki belőle?
Clive teljesen becsavarodott, és a falnak vetette magát. Szó szerint megpróbálta megmászni, csak hogy megtalálja a zaj forrását, mindeközben csatlakozva a nyivákolók kórusához.
– Óóóó, igen, pontosan így, Simon… Mmmm…miaú, miaú, miaú.
Édes Istenem, a fal mindkét oldalát elszabadult cicák ostromolták ma éjjel. A nőnek valamilyen akcentusa lehetett, de nem igazán tudtam megállapítani, hogy milyen. Az biztos, hogy kelet-európai. Cseh? Netán lengyel? És én nagyon is ébren vagyok, lássuk csak, éjjel 1 óra 16 perc van, és azon töprengek, hogy milyen nemzetiségű lehet a nő, akit a szomszédban éppen döngetnek?
Megpróbáltam megfogni és megnyugtatni Clive-ot. Nem sok sikerrel. Hiába volt kiherélve, mégiscsak kandúr, és arra vágyott, ami a fal túloldalán volt. Továbbra is nyávogott, a hangja keveredett a nőével, és ha az egész nem rém komikus, én elsírtam volna magam. Életem abszurd színházzá változott, macskakórussal tetézve. (…)
– Da! Da! Da!
Aha. Ezek szerint orosz. Hogy fordulna föl egész Szentpétervár! "
xx, Tadrihh1Dlove
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése