A burok a szerelem és az áldozathozatal története a közeli jövőben,
amikor az egész emberiség sorsa veszélybe kerül. A Földet békés
idegenek, a Lelkek foglalják el. A Lelkek átveszik az irányítást a
legtöbb ember elméje fölött, testüket azonban érintetlenül hagyják, és
beleköltözve buroknak használják. A kevés emberi ellenálló egyikét,
Melanie-t elfogja a Hajtók egyike, akik
az utolsó emberektől védik az új fajt. Kétségbeesett csata után Melanie
testébe beleoperálnak egy Vándor nevű Lelket. Vándort figyelmeztetik,
hogy a heves érzelmek, a szenvedély és az élénk emlékek miatt nem könnyű
egy emberben élni, ám van valami, amire nem számított: teste korábbi
lakója nem hajlandó átadni az elméje fölötti uralmat. Kategória: Akció, Kaland, Romantikus, Sci-Fi Eredeti cím: The Host Filmhossz: 125 perc Szereplők: Melanie - Saoirse Ronan Jared - Max Irons Ian - Jake Abel Jeb - William Hurt
Kritika:
Kezdjük a filmes plakátokkal.
Sokat láttam, mindenféle nemzetiségben, és azt kell, hogy mondjam, az összes elnyerte a tetszésemet. Az eredeti könyvhöz hasonlító azért, mert nagyon tetszenek a filmben szereplő "paraziták" fényes szemei. Engem megbabonáztak, és közelebbről még szebbnek találtam őket. Amelyeken a színészek vannak, az is tökéletes. Nagyon jól eltalálták a készítők: a kinézete hű marad a hozzá tartozó könyvhöz.
Ha már a könyvnél tartunk... még nem olvastam ki, a negyedénél járok, viszont nem bírtam tovább várni, így először megnéztem a filmet. A könyvről majd egy másik bejegyzésben beszélek, a hozzá tartozó alkotás viszont valami fantasztikus. Nem túlzok, tényleg az!
Pont most fejeztem be, így a gondolatok kavarognak a fejemben, nem tudom hol kezdjem, de megpróbálok felépíteni valami normális véleményt. Legelső ehhez hasonló kritikámban külön kiemeltem, hogy a film nagyon sok jelenetek kihagy a hozzá tartozó kötetből. Itt viszont ezt nem tapasztalhattam. Már a legelejétől szerepelnek benne Melanie emlékei, érzései, és nem ugranak át semmi fontos információ fölött. Végignézhetjük, ahogy Vanda(Vándor) szembesül az emlékekkel, amelyeket a gazdatestben fogságban esett Melanie mutat neki. Ha akarja, ha nem. Eleinte ellenségnek tekinthető ez a lélek, ám a vége fele eluralkodnak rajta a mély érzései, és az emberek mellé szegül, akik... talán nem lepek meg senkit azzal, ha azt mondom, hogy nem látják szívesen maguk között. Ha hasonló helyzetben kellene nekem is élnem, én se szeretnék egy fedél alatt lenni egy olyan szörnyeteggel, aki az embereket megfosztja az élettől, a megmaradt testüket pedig egyfajta csigaházként saját maga használja.
Ebben a történetben is találkozhatunk egy szerelmi háromszöggel, ám ez mégis más, mint társai. Itt nincs rivalizáció a két hímnemű között, és a lány sem vacillál aközött, hogy kit válasszon. Két lány van, csak egy testben. Tudtam, hogy mi lesz a vége, barátnőm elmesélte, viszont én mégis rettegtem tőle. Az is felmerült bennem, hogy barátnőm biztosan hazudott nekem, és mégsem lesz annyira boldog a vége, mint amire számítok.
Nagyon utáltam a Hajtót. Gyűlöltem, minden porcikám tiltakozott ellene. Saját magamat hazudtoltam meg vele, de amint visszakapja a test a saját lelkét, és meghatódva örül a visszatérésének, én is megtörtem egy kicsit a gép előtt. Mármint nem szó szerint, csak a mécses tört el, és használtam a zsepiket láncreakció szerűen. Alig nyugodtam meg, ismét bömbölhettem Vanda súlyos következményekkel járó döntése miatt. A búcsújuk Ian-el nagyon szívfacsaróra sikerült, hatott is rendesen. A Melanie-tól való búcsúzását már meg sem említem: a lényeg, hogy ez a film érzelmileg teljesen kikészített engem, s ez benne jó.
A végét nem írom le, nézze meg mindenki, de örömmel megbizonyosodtam róla, hogy barátnőm nem hazudott nekem, egyszerűen csak a film nem ad semmi reményt a nézőnek egy jobb vég felől: teljesen elhiteti, hogy ennyi volt. Annak ellenére, hogy tudtam(hittem) az ellenkezőjét, én is bevettem.
Előző kritikámban panaszkodtam a magyar hangra, viszont itt arra sem kell. Feliratosan kerestem, azonban nem találtam, így maradtam a szinkronizált változatnál, és láss csodát, nem kellett csalódnom. A hangok teljesen illenek a színészek játékához, az adott helyzethez. Minden tökéletes volt ebben a filmben. Én sem akarom elhinni, de ez az igazság.
Színészek:
Imádtam őket! Milyen meglepő... Egy személyt leszámítva.
A Melanie-t alakító színésznő első látásra talán nem igazán nyerte el a szimpátiámat, de másodikra már nagyon is!
Véletlen egybeesés, s mikor megláttam, kicsit felfelé kunkorodott a szám. Az előző kritikámban nem tettem panaszt Max Irons-ra, és most sem fogok, sőt! Ebbe a szerepbe sokkal jobban beleillet, mint az előzőbe. Hitelesen alakított, nagyon örültem, hogy ő lett a kiválasztott. Másik naaaagy pozitív csalódásomat Jake Abel-nek köszönhetem. A Percy Jackson sorozatban is kiszúrtam már magamnak, tetszik a megjelenése, s ez a szerep neki lett kitalálva. Szerintem. Beleillet, átadta az érzéseket, és én tényleg megszerettem őt.
Egyetlen színésszel van bajom, és sajnos a nevét sem tudom. Csak pár percig láthatjuk, talán ez az oka annak, hogy én nem igazán kedveltem meg ennyire idő leforgása alatt. Vanda saját testét máshogy képzeltem el, így egy kicsit csalódtam is. Viszont a többi színész mellett eltörpül ez a kis negatívum - szó szerint. A Vandát alakító lány tényleg nagyon kis növésű -.
Összességében meg vagyok elégedve a felhozatallal. Főleg a hímneműekkel. Mm-Hm.
Pontozás: 10/10 - El sem hiszem, hogy maximum pontot adtam, viszont ez a film tényleg nagyon megérdemli. A színészek, a grafika, a helyszínek, az előadásmód: minden nagyon tökéletes volt. Örülök, hogy nem vártam tovább, és nem fejeztem be előbb a könyvet. Bár most már tudni fogom, hogy mi lesz a következő fejezetben, de amondó vagyok, hogy megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése